Ez az első Paleo étel az oldalon. Nem én tértem át erre az életmódra, hanem a nagynéném Ibolya, aki a kérésemre a jövőben meg fog osztani velem 1-2 receptet. Neki minden szempontból bevált ez az étrend. Én most senkit nem fogok arra bíztatni, hogy azonnal keressen rá a Paleo mibenlétére az interneten, és legyen a követője. Ez a brokkolipürés sült halas recept szerintem akkor is megállja a helyét az asztalon, ha valaki nem diétázik, vagy nem váltott életmódot.

Jómagam sajnos nem kóstoltam a nagynéném főztjét, de állíthatom, hogy kép alapján nagyon is hívogatóan néz ki. Ugye kipróbáljátok?

Úgy 1 hónapja olasz hetek voltak nálunk a Lidl üzletben, és akkor megakadt a szemem egy tésztaszószon. Az üveg címkéje alapján ricotta és sült paprika volt összekeverve. Sajnálatos módon, a polcon már csak egy üveg szósz volt, és az is csak kis kiszerelés, így le kellett mondanom az újdonságról. De, azóta se hagyott nyugodni a dolog, és elhatároztam, hogy, amint megint tésztázós kedvünkben leszünk, megcsinálom a szószt én magam. : ) A megszokott paradicsomos, és tejszínes szószok mellé, most már ezt a fajtát is meg tudom csinálni, hogy egy kis változatosságot vigyek az étkezésünkbe. Ez a tésztaétel teljesen VEGETÁRIÁNUS, ugyan én készítettem mellé sült csirkemellet, mert a párom hiányolta volna a húst. : ) De a szóshoz a ricottán kívül, joghurtot használtam, és ezen kívül minden más alapanyag növényi volt. Az fb oldalon továbbra is zajlik a játék, a részleteket és a várható nyeremények fotót itt találod: Nyári főzős játék

Minden hónap utolsó csütörtökén közös ebédet szervezünk a kolléganőimmel. Így kicsit jobban összekovácsolódik a csapat, és mivel különböző nációkról beszélünk (szerb, lengyel, moldovai, indiai, lett, ír, magyar, román, spanyol, brazil) van lehetőségünk olyan ételeket is megkóstolni, amiket, amúgy valószínűleg nem főznénk meg magunknak, mert nem is ismerjük. A kolléganőim közül többen vegetáriánusok, illetve akadnak olyanok is, akik a csirkehúson kívül más húst nem esznek meg.

A múltkori találkozóra Hortobágyi húsos-palacsintával készültem, de mivel gondolni kell a vegetáriánus hölgyekre is, egy pár palacsintát félretettem, és zellerrel, paradicsommal és fetával töltöttem meg. Reménykedtem benne, hogy finom lesz, mert zöldséges palacsintát eddig nem készítettem, a párom ugyanis kifutna a világból, ha zellert kéne ennie. : )

De a vegetáriánus kolléganőimtől sok dicséretet kaptam, és azt a kérést, hogy csináljak még ilyen zöldséges palacsintát máskor is. Cserébe én pedig a moldovai kolléganőmnek Eugenia-nak könyörögtem, hogy legközelebb is készítsen padlizsánkrémet, amit valami hihetetlenül finom volt.

Amikor beköszönt a nyár, és a legfinomabb gyümölcsökhöz is hozzá lehet jutni emberi áron, akkor igazán kár kihagyni a meggyet a sorból. Nemrég volt a névnapom, de az ünnepi fogások készítése közben rájöttem, hogy elégé időszűkében leszek. Azon gondoltam, hogy mi az a leggyorsabb desszert, amit meg tudok csinálni, és így lett a választásom egy pohárkrém. Szóval kipróbáltam a meggyes-mascarponés desszertet, és azt hiszem nem ez volt az utolsó alkalom. Szerintem nagyszerűen lehet használni tortakrémnek is, mert csodálatos, gazdag színe van és szuper finom. 

A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy sajnos itt Írországban a meggyet csak eléggé kis  kiszerelésben lehet beszerezni, és annak a fele is már fogyaszthatatlan, így maradt a befőtt a (lengyel) boltból, de egyáltalán nem volt gond vele, és így legalább megspórolhattam egy lépést. Ja, és természetesen az összes pohárkrém elfogyott ; )

A desszert elkészítésében az alábbi recept ihletett meg: Meggyes, csokoládés pohárkrém

A facebook közösségi oldalon nagyjából 5 percenként jött velem szemben az Alma-rózsa elkészítési videója.
Mivel kísérletezős kedvemben voltam, gondoltam üsse kő, egy próbát megér. Nem tűnik túlzottan bonyolultnak a dolog a youtubon található videó alapján, szóval vélhetően senki képességeit nem fogja meghaladni. : )
Úgy gondolom, hogy bármilyen eseményt fel tud dobni, mert rettentően szép, és finom. A párom először szkeptikusan állt hozzá a dologhoz, amikor megmutattam neki a videót. Még az is elhangzott a szájából, hogy lehet, hogy nem lesz finom, nem ízlik majd neki. Én egy tucat Alma-rózsát készítettem, és annyira „nem” ízlett neki, hogy 7db szinte pillanatok alatt eltűnt a tányérról. : )

Hozzávalók

12 darabhoz

4db alma (én pink lady nevűt választottam, mert ezt szeretem)

2db rétestészta lap

2-3ek baracklekvár

Fahéj

Citrom

Végig követtem a Alma - Rózsa videó instrukcióit, és amikor elérkeztem a végeredményhez, nagyon profinak éreztem magam, pedig a dolog nagyon egyszerű.

Első lépésben az almákat kell kimagozni, félbevágni, majd vékony szeletekre vágni. Tényleg igyekezzen mindenki vékonyan szeletelni, mert ha túl vastag marad az alma, nehéz lesz feltekerni a tésztát.

Az almaszeleteket egy lábosba tettem, amibe egy egész citrom levét belefacsartam. Így nem fog megbarnulni egyik szelet sem.

Mikor mindegyik almát felszeleteltem, akkor feltettem a lábost melegedni. Nem kell megfőzni az almát, de gyöngyözzön a víz a lábosban, amikor leveszitek a tűzhelyről.

Ha valaki a gyorsabb megoldás mellett döntene, akkor a videóban is látható módon csak rakja be a felszeletelt almát (amire citromlével kevert vizet tett) a mikróba olyan 8-10 percre.

A lényeg az, hogy az almaszeletek megpuhuljanak, és rugalmassá váljanak. 

* Tipp*

Próbáljátok ki zöld héjú almával is a rózsákat, vagy más lekvárkombinációval. A ribizlilekvár szintén nagyon jól harmonizál az almával.   

A következő lépés a leveles tészta felszeletelése. Egy tésztacsíkból 6db rózsát tudtam készíteni, szóval hat egyenlő részre osztottam fel.

Megkentem baracklekvárral.

Itt érdemes megjegyeznem, hogy csakúgy, mint a videóban szereplő hölgy esetében én sem rendelkeztem finom folyós házi lekvárral, így meleg vízzel hígítottam egy kicsit azon, amit a boltban kaptam.

Az almaszeleteket legyezőszerűen elkezdtem rátenni a tésztára. Nem kell nagyon lelógnia a tészta széléről. A tészta alját ráhajtottam az almaszeletekre, és ezután feltekertem. Szerintem mindegy melyik irányból tekeritek.

A muffin-sütőformámat megkentem olvasztott vajjal, és lisztet is szórtam mindegyik mélyedésbe. Ezután belehelyeztem az almarózsákat, és a tetejét megszórtam fahéjjal.

200 C^o-on 20 percig sütöttem, majd hűlés után vaníliapudinggal tálaltam.

A siker garantált, egyszerűen nem lehet elrontani. Az alma-rózsa annyira szép, hogy nekem először nem is volt szívem megenni, de végül is, csak rászántam magam. : )

Jó étvágyat!

@Eszter

 

A kacsamell sütése az én Unikornisom. Ezt úgy kell érteni, hogy már régóta szerettem volna kipróbálni, de rettegtem tőle. Mindenhonnan azt hallottam, hogy kiszárad, és rágós lesz, és mennyit kel vele vesződni. Egészen mostanáig ezt mind el is hittem, de aztán a boltban láttam elfogadható árú kacsamellet, és azt mondtam magamnak: Most igenis kipróbálom! Először is kerestem egy kis infót a neten, hogy is kéne nekiállni. Így akadtam rá erre a receptre (Rozé Kacsa), ahonnan a kezdő lépést megtanultam. A körítést érzésre készítettem mellé, és végül is elmondhatom, hogy nem okozott csalódást semmi. Igen ez most nem volt kész 30 perc alatt, mint mondjuk egy csirkemell, de érdemes volt megcsinálni. Nem volt sem száraz, sem rágós! Pont jó volt, finom is volt, és ha megint találok normális áron kacsamellet, újra elkészítem. 

Miután végre megjött a jó idő, úgy éreztem ideje, hogy ezt megünnepeljem valamivel. Így aztán sütöttem, egy finomságot. Mondanom se kell, alig tudtam belőle enni, mert a párom, 10 percenként jött az asztalhoz újabb szeletet vágni magának a rétesből. Általában időszűkében vagyok, így (senki ne kövezzen meg érte) már kész leveles tésztát szoktam használni, amit már kinyújtani sem kell. De az, hogy a tésztát nem én készítem, még sosem rontott a sütemény ízén. Mert ugyebár amiben túró és áfonya van, az rossz nem lehet.
Egyébként a kész leveles tésztát azért is szeretem, mert nagyon olcsó, és rengeteg módon felhasználható. Készítettem belőle már sós, édes finomságot is, és a vajon kívül nincs benne sok minden más.