Egyik nap rávettem magam, hogy végre rendet rakjak a konyhaszekrényben, és döbbenten vettem észre, hogy legalább 5 doboz rizst sikerült felhalmozni. Ebből levontam a tanulságot, hogy rendet kell tartani, de, hogy ez sikerült-e vagy sem, az egy másik történet. Szóval a nagyjából 2,5kg rizs büszke tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy el kell fogynia a felhalmozott mennyiségnek, és ennek érdekében elkészítettem a Trópusi rizssalátát. Nem kellett embertelen mennyiségű rizst felhasználnom hozzá, de első lépésnek megtette.

A gombás ételek elkészítése mindig nagy áldozattételnek számít részemről, mert én egyáltalán nem szeretem a gombát. De a párom imádja, így, hogy a kedvében járjak időről-időre meglepem valami finomsággal. Ehhez az ételhez ilyen helyes /valójában a külsejével nincs gondom, csak az ízével/ apró szemű gombát használtam, mert így nem kellett feldarabolni, és könnyedén ki tudtam szedni az én tányéromból...
Ezt a fogást gyorsan ellehet készíteni, nincsen benne semmi bonyolult, mégis a végén úgy fog kinézni a tányérra halmozott finomság, mintha egy Michelin csillagos étterem séfje kreálta volna.

Ma kezdődött el Magyarországon az Alma szerda nevű kezdeményezés, és ezért úgy gondoltam, hogy stílusosan egy almás étellel rukkolok elő. Egy gyorsan elkészíthető saláta mellett döntöttem, mert továbbra sincs időm, és erőm sem, hogy több fogásos szupermenüvel szolgáljak a páromnak, de miután elfogyasztottuk rostdús és vitaminokban gazdag étkünket, egy panasz szó sem hagyta el a száját.
Az Alma szerdáról szóló cikket itt találod: Mentsd meg az országot almaevéssel...

Néha /nem túl sokszor/ elfog a vágy, hogy valami különlegességet tegyek az asztalra. Nyilván minden étel, ami a kezem alól kerül ki nagyon finom, legalábbis szeretném ezt hinni, mégis igyekszem úgy lavírozni a gasztronómiában, hogy semmi furcsasággal ne próbáljam igénybe venni a párom és saját ízlelőbimbóit. Most azonban merész szerettem volna lenni, így felcsaptam egy főzős magazint, ötlet után kutatva, és aztán ráleltem erre a hagyományos karibi ételre. A darált marhahús mellett, főtt tojás, olíva bogyó, és még mazsola is megfér, ráadásul mindezt egy csodaszép salátalevélbe göngyölve kell tálalni. Különleges? Nekem az, és ezért meg is próbáltam, nem csalódtam, bátran ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy kis újdonságra.

Annyira kívántam az édeset és a sósat is, hogy megszületett a fejemben ez a könnyedén elkészíthető finomság. A barack édessége nagyszerűen harmonizált a feta sajt sós ízével, és a csirke meg a rizs már csak ráadás volt. Ez egy proteinben gazdag nem túl kalóriadús étel, és... na igen, méz is van benne... Tudjátok mit, egy kis kényeztetést mindenki megérdemel! Szóval ez ismét egy gyorsan és könnyedén elkészíthető étel, mert még mindig nem szeretek órákig a konyhában állni, főleg nem ebben a melegben /meglepő, hogy Írországban is kánikula van/ van benne elegendő protein, és az ízvilága különlegesen változatos. Kipróbáljátok?

Ezt a salátát egy magazinban láttam, és egy kicsit módosítottam rajta, mert nem minden volt itthon, amit a recept kért. Bevallom, hogy kicsit aggódtam, hogy milyen íze lesz, de a végeredmény várakozáson felülit kapott. Azért némi csalódás is ért. Én még nem igazán ettem baby spenótot, csak szendvicsben, és akkor azt grillezték, szóval izgatottan kóstoltam meg a levelet... Aminek mint kiderült tényleg levél íze van, még csak egy kicsit se hajaz a spenótra, de azért így is jó volt.

Folytatódik a salátás időszakom, de bár a párom kézzel-lábbal hadakozott - hozzáteszem a végén olyan élvezettel ette, mint Bud Spencer a hagymás babot-, ezt a fajta lencsés finomságot, én nem tudtam elképzelni szárnyassal, szóval maradt a nagyon fincsi, és "diétás" sertéskaraj. Senki ne ijedjen meg, ezt bizonyára csirkével, pulykával is ugyanolyan élvezet lesz megenni, csak nekem valahogy nem igazán passzol hozzá más. De végül is a lényeg a saláta volt, ami megint pillanatok alatt készen volt, és gyakorlatilag alig kellett hozzá valami. :)