Szerelmem a cottage cheese nevű termékkel már jó sok évvel ezelőtt kezdődött. Kíváncsiságból kóstoltam meg az akkori munkahelyemen, ahol elkezdtük árulni, és rájöttem, hogy ez valami olyasmi, amit én nagyon fogok szeretni. A cottage cheese-t sokszor fordítják túrónak, és az angol nyelvterületen élő emberek számára nagyjából valóban a túró funkcióját tölti be. De azért ez még sem túró, azt hiszem egy kicsit több annál. A készítés során a cottage cheese-t lecsapolják, de nem préselik ki, így benne marad a tejsavó egy része, és szabályos kis gömb alakú friss sajtdarabok keletkeznek, amiknek nagyon enyhe az ízé.

Édesen és sósan egyaránt fogyasztható. Kiváló a zöldségmártogatós alapanyagaként, vagy éppen desszert készítésére is. Én most a salátámhoz használtam fel, és igazán mondhatom, hogy szinte megkoronázta a zöldségek amúgy is fenséges ízét!

Van itthon 20 db tojás. Nem igazán ehetnék belőle egy darabot sem, mivel erős intoleranciám van a tojásra, de feláldozom magam a finomság érdekében. A Frittata egy tojás alapú olasz/spanyol egytálétel, hasonló az omletthez, de itt nem kell bajlódni azzal, hogy bármit is megfordítsunk a serpenyőben. A Frittata szó szabad fordításban annyit tesz, hogy sült. A további hozzávaló tetszőlegesen lehet bármi: hús, hal, zöldség, sajt. Nyissátok ki a hűtőt, nézzétek meg mit találtok benne, és tegyétek a serpenyőbe, azt hiszem így a legegyszerűbb, aztán pedig sütésre fel!

Edzőterembe járok... Igen ez a nagy harci helyzet. Nos, a lelkesedésemen még van mit javítani, de a csütörtöki csalós napok erőt adnak az edzés folytatásához. Minden csodálatos csütörtökön ehetek sütit, vagy csokoládét, vagy bármit, amit csak szeretnék. Ezért aztán megajándékoztam magam ezzel az egyszerű csokoládékrémes süteménnyel. Amióta világ a világ a kókusz és a csokoládé jól megférnek egymással, gondoljunk csak a bounty csokira. A sütemény nagyon finom lett, és az biztos, hogy nem kellett kidobni a maradékot, mert hamar elpusztítottuk az egészet.

Egyik nap rávettem magam, hogy végre rendet rakjak a konyhaszekrényben, és döbbenten vettem észre, hogy legalább 5 doboz rizst sikerült felhalmozni. Ebből levontam a tanulságot, hogy rendet kell tartani, de, hogy ez sikerült-e vagy sem, az egy másik történet. Szóval a nagyjából 2,5kg rizs büszke tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy el kell fogynia a felhalmozott mennyiségnek, és ennek érdekében elkészítettem a Trópusi rizssalátát. Nem kellett embertelen mennyiségű rizst felhasználnom hozzá, de első lépésnek megtette.

A gombás ételek elkészítése mindig nagy áldozattételnek számít részemről, mert én egyáltalán nem szeretem a gombát. De a párom imádja, így, hogy a kedvében járjak időről-időre meglepem valami finomsággal. Ehhez az ételhez ilyen helyes /valójában a külsejével nincs gondom, csak az ízével/ apró szemű gombát használtam, mert így nem kellett feldarabolni, és könnyedén ki tudtam szedni az én tányéromból...
Ezt a fogást gyorsan ellehet készíteni, nincsen benne semmi bonyolult, mégis a végén úgy fog kinézni a tányérra halmozott finomság, mintha egy Michelin csillagos étterem séfje kreálta volna.

Ma kezdődött el Magyarországon az Alma szerda nevű kezdeményezés, és ezért úgy gondoltam, hogy stílusosan egy almás étellel rukkolok elő. Egy gyorsan elkészíthető saláta mellett döntöttem, mert továbbra sincs időm, és erőm sem, hogy több fogásos szupermenüvel szolgáljak a páromnak, de miután elfogyasztottuk rostdús és vitaminokban gazdag étkünket, egy panasz szó sem hagyta el a száját.
Az Alma szerdáról szóló cikket itt találod: Mentsd meg az országot almaevéssel...

Néha /nem túl sokszor/ elfog a vágy, hogy valami különlegességet tegyek az asztalra. Nyilván minden étel, ami a kezem alól kerül ki nagyon finom, legalábbis szeretném ezt hinni, mégis igyekszem úgy lavírozni a gasztronómiában, hogy semmi furcsasággal ne próbáljam igénybe venni a párom és saját ízlelőbimbóit. Most azonban merész szerettem volna lenni, így felcsaptam egy főzős magazint, ötlet után kutatva, és aztán ráleltem erre a hagyományos karibi ételre. A darált marhahús mellett, főtt tojás, olíva bogyó, és még mazsola is megfér, ráadásul mindezt egy csodaszép salátalevélbe göngyölve kell tálalni. Különleges? Nekem az, és ezért meg is próbáltam, nem csalódtam, bátran ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy kis újdonságra.