Nem tudom ki hogy van vele, de a  karácsonyi háromnapos megállás nélküli evés ivás után, nekem kifejezetten jól esik valami könnyű ebéd. Ráadásul annyit voltam a konyhában az ünnepi készülődés miatt, hogy szinte megkönnyebbültem, amikor nagyjából 15-20 perc alatt elkészítettem az ebédünket.

Ez a desszert nem tartozik a kalóriaszegény finomságok közé, de, akit ez nem zavar, annak bátran merem ajánlani. Annak ellenére, hogy ez nem fogyókúrás édesség, azért érdemes kipróbálni. Én most karácsony alkalmából próbáltam ki. A siker elmaradhatatlan volt! Kicsit más volt, mint a megszokott, hagyományos karácsonyi desszertek, és éppen ettől volt különleges.

A pörkölt és a ragú /stew/ között a legszembetűnőbb különbség, hogy az egyikben van zöldség is. Bár az angol nyelvterületeken legtöbbször a mi pörköltünket stew vagyis ragú fordításban lehet viszontlátni a különböző szakácskönyvekben, a két étel mégsem ugyanaz. Én most a marharagú olyan változatát készítettem el, amihez világos sört használtam, és került bele egy kis mustár is. Bár alapvetően nem szeretek hosszú ideig a konyhában rostokolni, és ennek az ételnek a főzési ideje majdnem 2 óra, a végeredmény megéri.  Mondanom sem kell nem igazán maradt belőle másnapra...

Szerelmem a cottage cheese nevű termékkel már jó sok évvel ezelőtt kezdődött. Kíváncsiságból kóstoltam meg az akkori munkahelyemen, ahol elkezdtük árulni, és rájöttem, hogy ez valami olyasmi, amit én nagyon fogok szeretni. A cottage cheese-t sokszor fordítják túrónak, és az angol nyelvterületen élő emberek számára nagyjából valóban a túró funkcióját tölti be. De azért ez még sem túró, azt hiszem egy kicsit több annál. A készítés során a cottage cheese-t lecsapolják, de nem préselik ki, így benne marad a tejsavó egy része, és szabályos kis gömb alakú friss sajtdarabok keletkeznek, amiknek nagyon enyhe az ízé.

Édesen és sósan egyaránt fogyasztható. Kiváló a zöldségmártogatós alapanyagaként, vagy éppen desszert készítésére is. Én most a salátámhoz használtam fel, és igazán mondhatom, hogy szinte megkoronázta a zöldségek amúgy is fenséges ízét!

Van itthon 20 db tojás. Nem igazán ehetnék belőle egy darabot sem, mivel erős intoleranciám van a tojásra, de feláldozom magam a finomság érdekében. A Frittata egy tojás alapú olasz/spanyol egytálétel, hasonló az omletthez, de itt nem kell bajlódni azzal, hogy bármit is megfordítsunk a serpenyőben. A Frittata szó szabad fordításban annyit tesz, hogy sült. A további hozzávaló tetszőlegesen lehet bármi: hús, hal, zöldség, sajt. Nyissátok ki a hűtőt, nézzétek meg mit találtok benne, és tegyétek a serpenyőbe, azt hiszem így a legegyszerűbb, aztán pedig sütésre fel!

Edzőterembe járok... Igen ez a nagy harci helyzet. Nos, a lelkesedésemen még van mit javítani, de a csütörtöki csalós napok erőt adnak az edzés folytatásához. Minden csodálatos csütörtökön ehetek sütit, vagy csokoládét, vagy bármit, amit csak szeretnék. Ezért aztán megajándékoztam magam ezzel az egyszerű csokoládékrémes süteménnyel. Amióta világ a világ a kókusz és a csokoládé jól megférnek egymással, gondoljunk csak a bounty csokira. A sütemény nagyon finom lett, és az biztos, hogy nem kellett kidobni a maradékot, mert hamar elpusztítottuk az egészet.

Egyik nap rávettem magam, hogy végre rendet rakjak a konyhaszekrényben, és döbbenten vettem észre, hogy legalább 5 doboz rizst sikerült felhalmozni. Ebből levontam a tanulságot, hogy rendet kell tartani, de, hogy ez sikerült-e vagy sem, az egy másik történet. Szóval a nagyjából 2,5kg rizs büszke tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy el kell fogynia a felhalmozott mennyiségnek, és ennek érdekében elkészítettem a Trópusi rizssalátát. Nem kellett embertelen mennyiségű rizst felhasználnom hozzá, de első lépésnek megtette.