A kacsamell sütése az én Unikornisom. Ezt úgy kell érteni, hogy már régóta szerettem volna kipróbálni, de rettegtem tőle. Mindenhonnan azt hallottam, hogy kiszárad, és rágós lesz, és mennyit kel vele vesződni. Egészen mostanáig ezt mind el is hittem, de aztán a boltban láttam elfogadható árú kacsamellet, és azt mondtam magamnak: Most igenis kipróbálom! Először is kerestem egy kis infót a neten, hogy is kéne nekiállni. Így akadtam rá erre a receptre (Rozé Kacsa), ahonnan a kezdő lépést megtanultam. A körítést érzésre készítettem mellé, és végül is elmondhatom, hogy nem okozott csalódást semmi. Igen ez most nem volt kész 30 perc alatt, mint mondjuk egy csirkemell, de érdemes volt megcsinálni. Nem volt sem száraz, sem rágós! Pont jó volt, finom is volt, és ha megint találok normális áron kacsamellet, újra elkészítem. 

Miután végre megjött a jó idő, úgy éreztem ideje, hogy ezt megünnepeljem valamivel. Így aztán sütöttem, egy finomságot. Mondanom se kell, alig tudtam belőle enni, mert a párom, 10 percenként jött az asztalhoz újabb szeletet vágni magának a rétesből. Általában időszűkében vagyok, így (senki ne kövezzen meg érte) már kész leveles tésztát szoktam használni, amit már kinyújtani sem kell. De az, hogy a tésztát nem én készítem, még sosem rontott a sütemény ízén. Mert ugyebár amiben túró és áfonya van, az rossz nem lehet.
Egyébként a kész leveles tésztát azért is szeretem, mert nagyon olcsó, és rengeteg módon felhasználható. Készítettem belőle már sós, édes finomságot is, és a vajon kívül nincs benne sok minden más.