Véget ért a karácsonyi hajsza és ünneplés. Semmit, de semmit nem főztem ugyanis inkább én mentem vendégségbe, nem hozzám jöttek. Ez nekem ilyenkor nem feltétlenül megkönnyebbülést jelent, hanem inkább hiányérzetet kelt. Nagyon türelmetlenül vártam már, hogy újra főzhessek, aminek a fő oka volt, hogy a Gordon legjobb menüi című könyvet kaptam ajándékba és  itthon egyedül árválkodott egy szilvabefőtt, ami bár cukrot tartalmaz, megérdemelte, hogy felhasználjam. Tehát a szilvabefőttből lett chutney, Gordon tanácsára kipróbáltam a csicseriborsót és ugye mivel hús mindig kell, csináltam egy kis tepsis csirkemellet úgy mellékesen. Így jött össze a félig-meddig indiai menü.

 Elkapott a karácsonyi hangulat, így úgy döntöttem a szokásos kakaós muffinomat kicsit félturbózóm egy kis aszalt gyümölccsel. És extraként igazi karácsonyi díszítést csináltam hozzá.

 Az egyik kedvencem a bolognai spagetti, de az a nagy gondom vele, hogy egyszerűen nem tudom szépen enni. A szósz általában az államon folyik, a tészta pedig rendre lecsúszik a villáról. Ezt kiküszöbölve egy ideje tepsibe teszem az egészet, és összesütöm.

Nemsokára itt a karácsony  halászlével, bejglivel és a töltött káposztával. Nem tudtam kivárni ezt a néhány hetet, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve irányba vettem a piacot, beszereztem az alapanyagokat és neki is láttam a nem túl rövid elfoglaltságnak. Lesz itt édes és savanyú káposzta, barna rizs,  marha és sertéshús, sok sok fűszer és saját chili. De persze kell, azaz nem kell valami, amitől jucusszerűvé válik: nincs benne rántás.